"Számomra a falu életforma. Az egyszerűséget, a falusi életvitelt – lévén, hogy én is ott élek – lesem állandóan. Mindig megragadnak azok a pillanatok, amikkel bekeretezhetek egy remek vidéki képet. Viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy én vagyok a falu amatőr fényképésze – szándékosan nem írok fotográfust, mert azért ahhoz több kell. Szeretem a falu részleteit, az emberek viszonyulását. Sokszor olyasmiket tapasztalok meg, ami rohanó világunkban ámulatba ejt.
Jártamban-keltemben sok emberrel találkoztam és találkozok nap mint nap. Még a saját falum is egyfajta utazás (ugyanis nem itt születtem, ide vezérelt a Gondviselés), hiszen mindennap felfedezek valami újat. Közben lehetőségeimhez mérten szűk hazám kis falvainak életébe nyerek betekintést akkor, amikor elutazok egy-egy településre. Miután rádöbbentem, hogy mindeki extravagáns utazásaiba fekteti utolsó fityingjét is, csakhogy dicsekedhessen kirándulásainak helyszínével, eközben a saját „házatáján” nem ismeri egy-egy domb nevének eredetét, elkezdtem kutatni. Mert mennyire csodálatos meglátni és megszeretni a környékemet, mennyivel boldogabban élhetek benne.
Ezek a fotók is egyfajta utazást rejtenek. Számomra mindegyiknek különös története van. Mindegyikhez hozzákapcsolom az örömöt, a hangulatot, nem beszélve az emberek kedvességéről, akik hellyel kínálják a „vándorfényképészt”, elmesélnek egy-egy élettörténetet. Nehezet, könnyebbet – kinek, mi adatott. Egy-egy képre nézve: érzem a kemencébe sült kalács illattát, a homoródszentpáli néni szeretetét, ahogyan nyújta azt, és eszembe jut, hogy tiszta szeretetből egy-egy kenyérrel a kezünkben fordulunk ki a kapun. Az imádkozó néni a csíksszenttamási Csonkatorony lábánál már ismerősként köszöntött, ugyanis előző nap órácskát mesélte nekem életéről..." - írja Fülöp Lóránt az erdélyi Agyagfalváról. A képeket és a beszámolókat itt lehet megtekinteni.

Utolsó kommentek
Freemané a fődíj
Freemané a fődíj
Freemané a fődíj
Freemané a fődíj
Freemané a fődíj